Prológus

 

    Egy amerikai futball sztár élete a csillogásról, a hírnévről és a pénzről szól. Az én pályafutásom is így kezdődött. Mindenem megvolt, amit csak akartam. Nők, autók, féktelen bulik. Nem akarok hazudni, így bevallom, élveztem. Élveztem az életem minden egyes percét, egészen mostanáig. 

Az őszintét megvallva, sosem vetettem meg a jó piát, s a mai napig sem teszem. Csak sajnos, nem tudom, hogy hol a határ. Egy ilyen átdorbézolt éjszaka után tettem meg azt, amit soha nem lett volna szabad. Annyira megvertem valakit, hogy kómába esett. 

Logan Carter vagyok, egy utolsó senki. Egy féreg, aki megvert valakit pusztán azért, mert részeg mámorában jó ötletnek találta. 

Talán, ha akkor másként cselekedek, más lett volna az életem. Élvezhettem volna azt, maradhattam volna a nagy Carter, aki hetes mezben rúgja a bőrt. Bizonyítékot ugyan nem találtak ellenem, sőt még a nevem sem került szóba, mégis jobbnak láttam továbbállni. Elmenni valahová, ahol talán nem ismernek meg. Bárhol máshol, csak ne kelljen még egyszer végigmennem azon az utcán, ahol...

Egy szórólapon láttam meg Banoi szigetét, s miért ne alapon elindultam. Hajóval érkeztem a gyönyörű, fehér homokos tengerpartra, ahol fürdőruhás csajok ujjongva fogadták az érkezőket.  Mivel mindig is a kényelem híve voltam, a Royal Palm Hotelben foglaltam szobát.

A szobámba érve, ledobtam a cuccaimat a padlóra, és elővettem a táskámból egy nagy üveg Whiskeyt. Nagyot kortyoltam bele, mikor kopogtattak az ajtómon.

A szoba szerviz volt, az esti avató buli részleteit ismertette velem. Mivel nem volt jobb dolgom, s inni a parton is lehet, úgy döntöttem, hogy elmegyek.

Már sötétedett, de a hőség még mindig tombolt. Első utam a bárhoz vezetett, ahol is magamhoz vettem némi alkoholt s belevetettem magam az éjszakába.

A hangulat fokozódott, s akkor ért a tetőfokára, mikor megérkezett a sztárvendég. Őszintén szólva, én méga legnagyobb jóindulattal sem neveztem volna sztárnak, de lehet, hogy itt az. Egy fekete, kigyúrt rapper férfi állt a színpadra, s egy egész jó számot kezdett előadni.

"Who do you Woodo bitch" refrénje, visszavonhatatlanul beleivódott az agyamba.

A tömegben rengeteg jó csajt láttam, de legjobban mégis a recepciós csajra emlékszem. Valami japán bige, olyannal még úgy sem voltam. Nem baj, majd kipróbáljuk az ázsiait is. 

Miközben gondolatban már a csaj ruháit szaggattam le, nekem jött valami részeg fószer. 

- Mi a faszt csinálsz öreg? - üvöltöttem oda neki, de mit sem hallott az már belőle. Szerencsétlen, úgy berúgott, hogy még a színpadra is felmászott. Persze a méltán híres Sam B. rapper úr, nem hagyta annyiban a dolgot, s elegáns mozdulattal lelökte onnan, egyenesen egy fekete csajra.

Az éjszaka jó hangulatban telt. Annyira, hogy azt sem tudom, hogyan jutottam vissza a szobámba. Reggel aztán sajgó fejjel és szörnyen másnaposan ébredtem. Kivettem a fiókból néhány szem fájdalom csillapítót s leöblítettem őket néhány korty sörrel.

Még jóformán fel sem ébredtem, mikor sikoltást hallottam a folyosóról. A hang irányába kaptam a fejem, de nem érdekelt. Biztos jó oka volt sikítani.

Mivel a gyomrom kilencven százaléka alkoholból állt, felhívtam a recepciót, hogy kaját hozassak. Azonban nem vette fel senki a telefont, még többszöri próbálkozás után sem. Aztán a sikoltás megismétlődött.

Fogtam magam, és elindultam magamnak kaját szerezni, de amint kinyitottam az ajtót, kirázott a hideg.

Az ajtóm előtt egy megcsonkított, véres hulla feküdt. Kezében egy tűzoltó baltát tartott.

- Azt a kurva...- kaptam a számhoz, mivel a Whiskey és a Tequila összevesztek a gyomromban, s valamelyik költözni akart.

Első gondolatom az volt, hogy valami pszichopata garázdálkodik a hotelben, így kifeszítettem csóri kezéből a baltát, s magammal vittem. Azért reménykedtem benne, hogy nem kell használnom.

Alig tettem néhány lépést előre, ismét hullákba botlottam. Kavargott a gyomrom, szédültem, de azonnal ki akartam jutni onnan. 

Ekkor megszólalt a hangos bemondó.

- Haver, ha élni akarsz, gyere a bejárathoz. Mondom merre kell menned. 

Érthetetlenül néztem körbe, majd magamra mutattam.

- Igen te, te idióta! Gyerünk.

Elindultam és arra mentem, amerre a hang irányított. Csak remélni mertem, hogy nem a gyilkos kitárt karjaiba sétálok bele. Arra azért volt eszem, hogy a folyosón heverő táskákból kiszedegettem a pénztárcákat, úgyhogy ha fizuetnem kell az életemért, nem az én pénzem fogy. 

Jó, ez szemét dolognak tűnhet, de akik otthagyták, valószínüleg már halottak. Tíz perc kanyargás után, végre megláttam a kijáratot, Sam B-t, s egy másik nagydarab fószert. Elindultam feléjük, mikor furcsa hörgést hallottam a hátam mögül.

Megfordultam, s egy undorító, véres emberi lény kullogott felém kinyújtott kezekkel. Aztán még, vagy húsz másik követte.

- Mi a franc! - Ordítottam, s baltámat védekezően magam elé tartottam.

A hörgő horda egyre közelebb jött hozzám, s nem tudtam mit csináljak. Ekkor hirtelen nagy ütést éreztem a tarkóm tájékánál, s onnantól se kép, se hang.